1. rész: Ez vagyok én

Az életem nem játék. Ha egy kicsit is megbicsaklom, végem!

Napjainkban, New York

-          Asszonyom, Michelle kisasszony megérkezett. – lépett be a titkárnőm az irodába.

-          Köszönöm, kérem, hívja be.

Az ajtón egy magas, szőke hajú lány lépett be. A haja lófarokban össze volt fogva. Fehér virágos topot, farmer nadrágot, és egy fekete magas sarkút viselt.

-          Na hogy tetszik az új hajam? – eresztette le Michelle a gyönyörű derékig érő haját.

-          Azt hiszem ennek a vége pár órával ezelőtt nem volt kék. – álltam fel a székemből, és megöleltem.

-          Azt hiszem ideje változtatni az stílusomon. – mosolygott vissza, és gyönyörű fehér fogai kivillantak.

-          Mit szándékozunk ma csinálni? – ült le a hatalmas karosszékbe. – Úgy gondoltam, hogy elmehetnénk vásárolni, vagy esetleg moziba. – rakta fel a lábát az asztalra.

-          Bocsi, de ma nem érek rá. Sürgős elintézni valóm van a céggel kapcsolatban. Tudod, hogy egyre rosszabban állok, és a nagybátyám is elutazott. Esetleg holnap?

-          Érted bármit, drágám. – megcsörrent a telefonja. – Bocsánat, de most hívtak a fotózásról. Mennem kell.

***

Mikor már mindenki elhagyta az irodát, ekkor James lépett be az ajtón egy hatalmas táskával a kezében. Izmos karjára ráfeszült az öltöny, vörös nyakkendője tökéletes alakban ereszkedett le a nyakából. Haja kicsit kócos volt, de még így is úgy nézett ki, mint egy tizenhat éves tinédzser. Bár maga az ember sem néz ki többnek tizennyolcnál. bárcsak elmondhatná magáról, hogy még annyi.

-          Itt van minden, amit kértél. – rakta le az aktatáskát az asztalomra.

-          Neked is szia, James. – mosolyogtam rá, és felnyitottam. – Komolyan csak ennyi?

-          Nem tudtam többet szerezni. Hisz azt mondtad, hogy ezek a gyöngyök magukban érnek egy egész bombát. – vette ki a táskából.

Ezeket a gyöngyöket még Apolló hozta a földre évezredekkel ezelőtt. Mindegyiknek saját különleges ereje van, de mindegyik halálos. Egyszer használtam még tizennyolc évesen egy sellő ellen. Azóta is keresek, de most szerencsére James talált párat, amit fel tudok használni.

-          Mikor akarod ezeket felhasználni? Féltelek Raven, ahogy a nagybátyád is.

-          Nem kell engem félteni. – mosolyogtam magabiztosan. – Hisz ki lett volna képes megállítani Anubiszt tavaly? Akkor is halálra aggódtad magad miattam, de mondtam, hogy bízd rám ezt az egészet. És igazam volt megint ugye? – néztem rá kérdőn.

-          Jó. De ha bármi bajod esik, kinyírlak! – jött oda, és megölelt.

-          Hmm… Ha meghalok, nem kell majd kinyírnod.

-          Ne is mondj ilyet!

Gyönyörű aranybarna szemei úgy néztek rám, mint egy éhes kiscica a gazdájára. Nem tudom, hogy a nagybátyám bízta-e meg, hogy ennyire védjen, vagy csak ösztönösen jön neki.

Egy fél óra telt el az óta, mióta James itt járt. Szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, és elgondolkodni a jövőmön. Már régóta tervezgetem, hogy egyszer átadom a helyem egy másik embernek, hisz az én kezemben nem megy az üzlet. Amióta átvettem, hanyatlásba indult az egész. Sikeres üzletasszony akarok lenni, de emellett még vadász is. Együtt a kettő nem mehet. Ezt már megtanultam. Ha bármit el akarok érni, azt a saját kezemmel kell, megcsinálom. Ahogyan most ezt a küldetést is. Itt az ideje megszereznem az elveszett holdkövet, és felszabadítani egy országot. Gondolkodásomat, és egyedüllétemet a mobilom csengőhangja zavarta meg.

-          Igen tessék, itt Raven.

-          Most azonnal gyere ide!

-          Carlos mi történt?

Lerakta. Nagyon elegem van már, hogy Carlosnak a telefonhívásaiból semmit nem tudok meg. Felkaptam a táskám, és kinyitottam a titkos ajtómat, ami a szerkény mögött volt. Ahogy leértem a földszintre, levettem a kosztümön, és lecseréltem egy fekete bőrnadrágra, egy hozzá illő fekete motoros csizmára, és egy fekete ingre. A koordinátákat betápláltam a kocsim GPS-ébe, és már indultam is.

***

A célállomásom Tessa kisasszony udvarházához vezetett. Ő az egyetlen nemes, akit igazán ismerek ezen a környéken. Mikor a kocsi megérkezett a feljáróra, szolgák hada jött elém.

-          Kisasszony jöjjön gyorsan. – nyitotta ki az egyik az ajtót.

-          Mi az? Mi történt? – szálltam ki a kocsiból, és odaadtam a kulcsot, az arra kijelölt személynek.

-          Tessa kisasszony! – szólalt meg a másik.

-          Valaki magyarázza már meg, mégis van? – kezdetem dühös lenni, így a nyakamon lévő kékmadár jel elkezdett világítani.

-          Hagyják csak rám a hölgyet. – jelent meg előttem Carlos.

A kezében egy kardot tartott. Ez a kar volt az apja első és egyben utolsó harci eszköze. Ezt az egyet örökölte tőle halála után, bár a hatalmat, és a büszkeséget is megkapta. Ha megint valami idiótaság miatt hívatott ide, esküszöm, hogy felakasztatom!

-          Akkor most már te hajlandó vagy elmondani mi van az úrnővel? – kezdtem neki, mikor elmentek a szolgák.

-          Tessa egyre gyengébb. Ha így haladunk pár hónapon belül meghal.

-          Vezess hozzá. Ugye tudod, hogy most az egyszer megúsztad a bunyót?!

-          Persze Raven, de ne hogy azt hidd, hogy ismételten lenne esélyed ellenem.

-          Ne nevettess!

Akárhányszor itt vagyok, mindig csatázunk. De ne olyan csatára gondoljatok, hogy élet halál harc, hanem egy kis baráti összecsapás, hogy összemérjük ki az erősebb. Mivel én nem használhatom a képességeimet ellene, így testi erőt kell alkalmaznom. Ami persze nem megy még a legjobban. Calros olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Mindig is akartam egy bátyot, de sajnos a szüleim eltűnése után ez nem volt lehetséges. A nagybátyámnak egyetlen egy gyereke sem volt, ahogy partnere sem. Szegényt mindig sajnáltam, hisz nagyon jóképű ember volt.

Tessa szobája az udvarház legbelső, és legeldugottabb szobája volt. Hatalmas labirintus vezetett el oda, és csak azok tudták az utat, akik ismerték a királylányt. Egy átkot miatt nem merészkedhet ki az emberek közé, ha mégis megteszi, álruhába kell bújnia, mivel a szépsége olyan elragadó, hogy minden férfi meghalna a látványától. Ezért is, mikor velünk van, a vadászaton csuklyát húz a fejére, és lófarokba felfogja gyönyörű aranyszőke haját.  Sajnos az átok kezdi átvenni a hatalmat a teste felett. Ha engednénk beteljesedni a jóslatot, meg is halna. Lassan halad a testében, egyenesen a szíve felé. Mikor odaértünk a szobájához, egy hatalmas sikítást hallottam odabentről. Rögtön kinyitottam azt, és megláttam.

-          Úr Isten Tessa! – ordítottam.